2011. december 29., csütörtök

A második, rooibos-joghurtos

Azért érdekes, mert ezt már totál egyedül csináltam, ráadásul belevittem pár plusz dolgot, hogy mégse legyen annyira egyszerű (nálam semmi se az :)).


Ez 2010. december végén készült, majdnem 2 hónap telt el az első óta, nem tudom, miért vártam ennyit. Bár sejtem, kicsikém alvásidejét nem akartam megzavarni a botmixer zajongásával, aztán azt találtam ki, kivonulok a fürdőbe. Mondjuk 3 lépéssel van csak odébb, mint a konyha, kisebb, meg visszhangosabb is, de sikerült összehoznom.


Kísérletező kedvemben kigondoltam, a fagyasztott tej helyett fagyasztott termelői joghurtot teszek bele, viszont ha elég lett volna a rooibos tea, amit főztem hozzá, akkor nem kerül bele, így viszont még jobb lett. A recept megegyezett a tanulórecepttel, kivéve a folyadékot.
Aztán reszeltem még a masszába puding állapotnál citromhéjat és narancshéjat, nem is keveset! És lehetett érezni az illatát a kész szappanban. :)  Nagyon jó kis szappan lett.
Íme:


Következő alkalommal, mikor ugyanezt szerettem volna előadni (következő év februárban), csak citrushéjak nélkül, a színezéssel gondoltam variálni, aztán szín helyett a meglepődés maradt.
Történt ugyanis, hogy mivel nem a tanfolyamon szereztem a kezdő lépéseket, csomó információ ezáltal nem volt az enyém, aztán ezeket olvasás (pl. az olajos és adalékos táblázatok a creativiky honapról) és gyakorlat útján szereztem be, mint a mellékelt ábra mutatja. :))


Szerettem volna két színű szappant, piros-narancsot, ezért elővettem két fűszeres üveget, a paprikásat és a kurkumásat (ezekkel nagyon jól lehet egyébként színezni). Ketté osztottam a masszát, tettem bele egyikbe a paprikából, másikba a kurkumából, de nyilván nem eleget, mert aminek pirosnak kellett volna lennie, barna lett, aminek narancsnak, az piros lett.
Mint utólag megtudtam, a kurkuma indikátor a szappanban, először mindig piros színt eredményez, így jelezve, hogy még lúgos a szappan, de ahogy érik be, vált át narancs színűre.


Nahát ez a szappan halvány barack színű lett mire beért, egyszínűen pláne, ráadásul az orrom ellen is merényletet követett el, ugyanis frissen olyan hagymás-paprikás szagot produkált, hogy a pörkölt megirigyelhette volna. :)))
Még jó, hogy a szekrény tetején időzött. Mérges is voltam rá, nem is nézegettem. Aztán kiment belőle idővel a szaga, de max kézmosásra használtam otthon magamnak.


Azért tanulságként leírtam, hogy így jár az ember lánya, ha a saját kárán tanul. De így is kell, nem mindig habos torta a szappankészítő élete. Még szerencse, hogy az első verzió, meg e között csináltam jól sikerült más példányokat is, más receptet is kipróbálva.


Hozzá kell tegyem, a természetes színezők (fűszerek, agyagok, gyógynövények) tetszenek nekem a legjobban, habár nem lehet annyiféle színt kihozni, mintha más, mesterséges anyagot használnánk, de valahogy nem vágyom rá, hogy hupikék-hupilila-kanárisárga szappanjaim legyenek, és azóta csináltam kurkumás és paprikás szappanokat is, csodaszép színük lett.


És ami most a boltban kapható itt, az még tovább gondolt változata az eredeti rooibos-joghurtosomnak, citromfű és narancs illóolajjal, repce-, kókuszolajjal, sárgabarack- és búzacsíraolajjal, a reszelt citrom- és narancshéj maradt, a joghurttal együtt.







A legelsők




2010. november elején alkottam, segítséggel, mivel ez volt a tanuló szappanom (nem tanfolyamos). Kecsketejes szappanok, levendulával, virágporral és kakaóval.
Karácsonyi ajándékom ez volt a családnak, mondanom se kell, nagyon örültek. :)